Unokatestvéremnek, Kingának, vidéken egy kisvárosban van könyvesboltja. Sokat panaszkodott arra, hogy kevés a városban a program. Javasoltam neki, hogy kezdjen el a könyvesboltban programokat szervezni, hiszen van hozzá elég helye, hogy pár tíz embert leültessen a boltban. Ismeretterjesztő előadásokat tarthatna ott például. Az ötlet nagyon megtetszett neki, de nem tudta, milyen témát vegyen elő. Mivel tudom róla, hogy nagy természetvédő, mi pedig épp most szereltettünk fel a ház tetejére napelem rendszert, javasoltam neki, hogy az első előadás szóljon a napenergiáról. Azt mondta, szeretné a segítségemet kérni a program megszervezésében, úgyhogy menjek le hozzá egy hétre. Épp azon gondolkodtam, mikor és mivel töltsem a szabadságom, úgyhogy belementem.
Két hét múlva ott voltam nála. Elkezdtük megvitatni a részleteket, hogy mi hogy legyen. Kérdezte, nem tudnék-e javasolni neki egy előadót, aki ért a napelemekhez, és érdekesen tudna róluk beszélni. Azt mondta, nem a papír számít, az itt élőket ez egyáltalán nem érdekli, hanem az, hogy érdekesen és érthetően tudjon beszélni a témáról. Nekem rögtön eszembe jutott a családi barátunk, Lóránt, aki nekünk is sokat segített a napelem rendszerekkel kapcsolatban. Fel is hívtam, és kiderült, hogy ráér a hétvégén, sőt, annyira megtetszett neki az ötletünk, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül vállalta a dolgot. Úgy éreztem, hogy tulajdonképpen ő érzi magát megtisztelve a felkérés miatt. A telefon után Kingával rögtön elkezdtünk plakátokat nyomtatni, majd kiragasztottuk őket a városban, főként a frekventáltabb helyekre koncentráltunk, a templom és a kocsma mellé raktuk a legtöbbet. Fogalmunk sem volt, hogy hányan jönnek majd el.
Este, mikor igyekeztünk kipihenni a nap fáradalmait egy pohár bor mellett, Kinga megkérdezte, hogy tulajdonképpen hogyan is működik a napelem. Mondtam neki, hogy én csak kevéssé ismerem a rendszert, és inkább várja meg Lóránt előadását, de nem hagyta annyiban a dolgot. Végül addig erősködött, amíg meg nem mutattam neki a honlapot, amit pár sorral följebb linkeltem be. Gyorsan elolvasta, utána pedig elkezdtünk a dologról beszélgetni. Érdekelte, mi mennyiért csináltattuk meg a rendszert a házra. Mondtam neki, hogy ez sok mindentől függ. Legfőképpen attól, hogy mennyi áramot használ, de az is számít, hogy hova tudják fölrakni a paneleket, meg kell-e erősíteni hozzá a tető szerkezetét vagy sem, akarja-e a későbbiekben bővíteni a rendszert vagy sem, és sok más ehhez hasonló kérdést meg kell válaszolni ahhoz, hogy konkrét árat tudjunk kalkulálni. Ő nem szólt erre semmit, másról kezdtünk beszélgetni.
Pár nap múlva megérkezett Lóránt. Kingánál volt a főhadiszállásunk, így oda vezetett első utunk. Az unokatestvérem megkínálta Lórántot egy csésze kávéval, aztán vagy egy fél órára eltűnt. Mikor visszajött, nála volt egy köteg villanyszámla, a ház tervrajza és még egy-két dokumentum, amiről úgy érezte, szüksége lehet rá. Kinga rögtön a közepébe vágott, lerakta az iratcsomót Lóránt elé, és azt mondta, most akkor számoljuk ki, hogy nekem mennyibe kerülne ez a rendszer. Egy kicsit megdöbbentem. Azt hittem, hogy a pár nappal azelőtti beszélgetésünk elvette a kedvét az egésztől, azért nem hozta föl többet a témát. Ezek szerint csak az alkalmas embert várta.
Lóránt jól fogadta a letámadást, kedves volt, és öt perc múlva már kifejezetten lelkesen kért egy számológépet ahhoz, hogy kalkulációja a lehető legpontosabb legyen. Az este efféle dolgokkal telt.
Másnap az előadásnak hatalmas sikere volt. Az a közel húsz ember, aki részt vett rajta, megtért természetvédőként távozott. A program végén néhányan odamentek Kingához, félrevonták, hogy bizalmaskodva kivallassák az idegenről. Kinga elmesélte nekik, hogy előző este már elkezdték tervezni a napelemet a házára, és Lóránt végig nagyon segítőkész volt.
Az eseten felbuzdulva több résztvevő is megkörnyékezte Lórántot, nem akar-e nekik is segíteni. Szegény ember, azt hittem, a végén összevesznek azon, hogy kihez menjen először. De végül is sikerült békét teremteni, mivel Lóránt elmondta, hogy ő tulajdonképpen nem szakember, hanem csak egy lelkes amatőr, viszont tud ajánlani egy megbízható céget. Mindenki lelkesen fogadta az ajánlatot.
Én másnap hazajöttem Lóránttal, így nem követtem helyben az eseményeket, de Kinga a következő héten felhívott, és elmesélte, hogy neki két hónapon belül felkerül a napelem a házába, de rajta kívül még öt család kért árajánlatot a rendszer felszerelésére. Ez náluk most a legnépszerűbb pletyka, mindenki a napenergiáról beszél. Megköszönte a segítségünket, elmesélte, hogy ezentúl minden második hétvégén valamilyen programot rendez a könyvesboltban, a következő egy madarász professzor előadása lesz, a téli madáretetésről.
Amint letettük a telefont, felkerestem Lórántot, hogy elmeséljem neki a saját sikertörténetét. Nagyon megörült az eredményeknek, egy pillanatra úgy láttam, annyira meghatódik, hogy kicsordul egy könnycsepp a szeméből, de aztán végül erőt vett magán, és csak egy széles mosolyt kaptam.