Manapság az emberek úgy gondolják, hogy az emberek nem olvasnak könyveket. Ezt mondják azok is, akik olvasnak. Itt már van egy kis ellentmondás. Hisz ők nem mondhatják, hogy nem olvasnak az emberek, mert ők is azok és olvasnak. Továbbá az a megfigyelésem, hogy amikor bemegyek egy könyvesboltba, vannak emberek. Akik nézelődnek és vásárolnak. Méghozzá könyveket. Szinte már hihetetlen, pedig igaz. Különösen az ünnepek előtt vannak sokan a boltokban, ami okot ad arra a következtetésre, hogy az emberek szeretnek könyvet ajándékozni. A közeli barátaimat megfigyelve ez tényleg így van. Legalábbis nem elhanyagolható mennyiségben. Persze, ma már szinte mindenki szeretne magának valami csúcs szuper okostelefont, vagy tabletet. A szülőktől ezt kérik a gyerekek karácsonyra vagy szülinapra, és sokszor meg is kapják. Mégis, a könyvnek van valami különös vonzereje. Mikor kicsomagolod, és a kezedbe veszed, érzed az új könyv illatát, amihez fogható nincs (az új telefon illata nem ér fel hozzá). Sokszor már a borító maga ámulatba ejt, és az ember alig várja, hogy végre beleolvasson. Ti nem így vagytok ezzel? Vagy csak én szeretem ennyire?

Én rendszerint kapok karácsonykor könyvet, vagy épp a szülinapomra. Tényleg nagyon örülök nekik, akiktől általában kapom, ismernek, tudják mit szeretek, mi az érdeklődési köröm, és aszerint eltalálják, hogy mi a kedvemre való. Nem úgy, mint a volt kollégiumom vezetősége. Ballagáson a kiemelkedő eredményeimért, amiket matematikában, színészetben és zenében értem el, tovább öregbítettem a kollégium nevét, hoztam a különböző okleveleket, díjakat versenyekről. A színdarabokat rendszeresen teltházzal játszottuk. Zenekarommal pedig életet leheltünk az amúgy unalmas gálamegnyitókba, amikkel az igazgatóhelyettes előrukkolt. És persze önálló koncertet is adtunk, így színesítve a kollégiumi életet. És milyen könyvet kapok ballagáson „köszönet” címszóval? Na, milyet? Ki nem találjátok… Egy Magyarország elmúlt 50 évi futballtörténetével foglalkozó könyvet. Most komolyan? És ez nem vicc volt. Biztosan nagyon érdekes, csak nem nekem. Mindegy, az öcsém hasznát vette.

Múlt karácsonykor a barátaim megleptek egy német nyelvtankönyvvel. Pontosan tudják, hogy a német nyelv és én különleges kapcsolatban álltunk a gimi alatt. Mondjuk úgy, hogy jobban járt mindenki, ha nem voltam jelen az órákon. Még a tanár is. Éppen ezért nem is sikerült megtanulnom németül (nem is terveztem). De drága barátaim úgy gondolták, ettől biztosan megjön a kedvem. Hát nem jött. Ettől nem. Akadt azonban valami, ami mégiscsak elgondolkodtatott.

Egyik volt osztálytársam nem ment egyetemre, hanem úgy döntött, kimegy dolgozni külföldre. Ausztriában kapott munkát, és nagyon élvezi. Szobalányként dolgozik egy szállodában, jól keres, sokat tud félretenni. A légkör is kellemes elmondása alapján. Tehát úgy tűnik, bejött neki az élet. Azért engem érdekelt, hogy mégis hogyan sikerült ezt összehoznia, és elmesélte, hogyan akadt rá erre az ausztriai munkára. Én is jobban utánajártam, és rendkívül felkeltette az érdeklődésem. Nem is lehet olyan rossz odakint dolgozni kicsit. Találkozni új emberekkel egy új helyen, megismerni egy másik kultúrát. Nem kell hozzá semmi más, csak egy bizonyos szintű német nyelvtudás. Lehet dolgozni mosogatóként, szobalányként (bár ez engem sajnos nem érint, pedig nem lehet rossz az sem), szakácsként és felszolgálóként is. Nyilván utóbbi kettőhöz megfelelő szakképzettség is kell. De ha már valakinek van tapasztalata a szállodaipar területén, akkor annak nagyon jó esélyei vannak. Nem beszélve arról, hogy egy szakács többet keres egy mosogatónál, de mint mondtam, a legkisebb munkával is komoly félretett pénzt lehet felhalmozni.

Viszont kimenni külföldre nem olyan egyszerű. Nehéz megtalálni a jó álláshirdetéseket, megpályázni azokat, és pláne nehéz, hogy felvegyenek. Tekintve, hogy mennyien szeretnének külföldre menni. Nagy a versenyszféra, és még ha sikerül munkát is szerezni, semmi nem garantálja, hogy az a munka jó is lesz. Lehet, hogy a körülmények nem lesznek megfelelőek. Olyankor mit csinálsz? Ott elkezdeni új munkát után kutatni… hát vannak egyszerűbb feladatok is. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok helyre csak ajánlással vesznek fel embereket, éppen ezért ezek nincsenek is meghirdetve sehol. A lehetőségek száma máris csökken. Sokan éppen ezért üres kézzel jönnek haza csalódottan, mert nem tudtak félretenni semmit, de az utazás ára elment. Mit tesz ilyenkor az ember? Elég rizikós, ezért sokan bele se mernek kezdeni. Pedig mégis jó lenne. Kérdeztem az ismerősömet, hogy mégis hogyan oldotta meg ezeket a problémákat. Illetve milyen tervei vannak, ha netán balul sülne el valami. Válasza az volt, hogy nem is olyan nehéz, mint az az ember hinné.

Elmagyarázta, hogy ez a Tiroli Álláskereső miben és hogyan segít, hogy el tudjon valaki helyezkedni odakint. Kezdjük azzal, hogy a pályázónak nem kell állások után kutatni, ezt elvégzik helyette, továbbá segítenek elkészíteni a német nyelvű önéletrajzot és motivációs levelet, amellyel fel lehet kelteni a munkaadók érdeklődését. Ezután ők fogják felhívni a pályázót, és nem fordítva, ami nem kevés előnyt jelent szerintem. Olyan helyekre is van kapcsolatuk, ahova csak ajánlás alapján lehet bekerülni. És ha minden jól megy, akár néhány héten belül már lehet is menni ki dolgozni. De ezzel még nincs vége! Ha kint rossz a munkakörülmény, jó lenne váltani, akkor a Tiroli Álláskereső ebben is segít. Így nem kerül a dogozó kiszolgáltatott helyzetbe. És úgy hiszem ez döntő fontosságú. Tulajdonképpen majdnem teljesen kockázatmentesen ki lehet menni, és ennek a díját néhány nap alatt meg lehet keresni. Így teljesen megéri. Persze a német nyelvtudás kell hozzá. Legalább megértetés szintjén.

Az ismerősöm is félt kicsit először, de azt mondta hamar lezajlott. Miután megpályázta, egy telefonos interjú során tesztelték a német tudását, amivel nem volt baj, hisz ő az 5 évünk alatt tanult németül, nem úgy, mint egyesek. Majd megtalálta a legmegfelelőbbnek tűnő állásajánlatot, és tessék. Kint is van. Így már nem is tűnik nehéznek. Azóta több embernek is ajánlotta az ausztriai munkát, akik azóta szintén külföldön dolgoznak. Ettől most kedvet kaptam németet tanulni. Barátaimnak hála könyvem már van hozzá, most már csak rajtam múlik.