Könyv arról, hogyan kell natúr szappant gyártani

Imádok könyvesboltba járni. Most, hogy végre már lediplomáztam, és a munkában sincs akkora hajtás, mint pár hónappal ezelőtt, van időm arra, hogy olvassak. Mindig, amikor bemegyek egy könyvesboltba, elfog az az érzés, amikor valamiből nagyon sok van, és egyszerűen nem tudsz választani. Ebben az esetben ezek a valamik ugye a könyvek. Nem minden témájú könyvet szeretek, a drámákat például egyáltalán nem, illetve a képregényeket és a különböző történelmi könyveket sem kedvelem annyira, mert engem nem kötnek le.

Rengeteg könyvem van még otthon, amiket nem sikerült elolvasnom, de most, hogy végre van erre időm, ezeket is el fogom olvasni. Mivel az egész család tudja, hogy mindig nagyon örülök a könyveknek, ezért sok könyvet szoktam kapni születésnapomra, vagy karácsonyra. És így, hogy tudják, hogy a könyvnek örülök, ezért több időt tudnak arra szánni, hogy olyan könyvet kapjak tőlük, aminek biztos örülök. Így ugye már nem kell időt szánniuk arra, hogy azon törjék a fejüket, mit ajándékozzanak nekem. Ami nagyon kedves tőlük, hogy ennyire figyelmesek, tényleg imádom, amikor könyvet kapok ajándékba.

A könyvesboltokban, mint mondtam, akkora választék van, hogy az is előfordul, hogy akár két vagy három órát is eltöltök ott. Múltkor találtam egy könyvet, ami a natúr szappan világáról szól. Érdekesnek tartottam, ezért belelapozgattam. Számtalan recept volt benne, hogyan kell kézműves natúr szappanokat gyártani otthon. Le volt írva az is, hogy a különböző összetevők mire valóak, mire lehet használni őket és a többi. Egész jópofa könyv volt, így megvettem anyukámnak, mert őt nagyon érdeklik az ilyen kézműves dolgok.

Amikor múltkor otthon rendet raktam, találtam egy könyvet, ami megtanítja, hogyan is kell varrni és horgolni. Emlékeztem is rá, ezt még általános iskolás koromban vettük, amikor technika órán horgolni tanultunk. Az osztályfőnököm tanított nekünk szinte minden tárgyat, köztük ezt is. Itt készítettünk mindig saját kezűleg ajándékokat a különböző eseményekre a családunknak. Amikor fontos ünnepségek voltak, például karácsony vagy anyák napja, mindig ajándékot készítettünk és egy saját előadással is készültünk a szülőknek. Ők pedig imádták ezeket.

Amikor elballagtunk, akkor a szerencsehozó tarisznyánk mellé a tanár nénitől személyre szabott könyvet is kaptunk. Nagyon örültem neki. Arra is emlékszem, hogy minden év végén kaptunk egy-egy könyvet, amiből aztán olvasó naplót kellett csinálnunk. Egyik évben egy kutyáról kaptam egy könyvet, amiben a kutyus élete volt elmesélve. Nagyon szép rajz volt benne és arra is emlékszem, hogy az egyik fejezet arról szólt, hogy pogácsát sütött és le is volt rajzolva, ahogy a kutyus a konyhában pogácsát süt. És annyira aranyosan nézett ki, hogy megkértem anyukámat, hogy süssön pogácsát. Meg is csinálta és attól a naptól kezdve tudom, hogy rettenetesen imádom a pogácsát. Képes lennék minden nap azt enni.

Utána pár évvel már a középiskolában érdekelni kezdett a sütés, mert a süteményeket is imádom, úgyhogy volt, hogy szakácskönyvet is kaptam, aminek a segítségével néha hétvégente sütöttem otthon. Anyukám kedvence máig a csokoládés keksz, apukámé pedig az almás pite. Azonban soha nem tudok annyira finom palacsintát csinálni, mint anyukám. Ő csinálja szerintem a legfinomabb palacsintát, sőt, övé a legjobb lángos is.

Azonban most már biztos, hogy náluk otthon a lakás most már a szappankészítésből fog állni, köszönhetően a könyvnek, amit találtam és anyukámnak ajándékoztam. Végül is teljesen jó hobbi ez is, és legalább nem a tévé előtt ül és sorozatokat néz. Elfoglalja magát a szappankészítéssel, ami azért is jó, mert így elé könnyen meg tudja oldani az ajándékozást is, amikor éppen olyan van. Mázlista! Nekem mindig hetekig tart, hogy kitaláljam, kinek mit ajándékozom. Nem vagyok kreatív ilyen szempontból. De minden évben elhatározom, hogy időben neki állok az ajándék vásárlásnak és készítésnek. De sosem jön össze.

Vajon ezzel mindenki így van?