Gyerekkorom óta szeretek könyvtárba járni. Anyukám szoktatott rá: már óvodás koromtól kezdve rendszeres látogatói voltunk a városi könyvtárnak, ahol minden héten újabb és újabb izgalmas könyveket választottunk közösen. Eleinte anyukám segített nekem a válogatásban, és a történeteket is ő olvasta fel nekem, idővel azonban egyre jobban megismertem a betűket, és mire iskolába mentem, már folyékonyan tudtam olvasni. Hatalmas előny volt ez nekem, nem csak azért, mert a többiekkel ellentétben számomra semmi titokzatos és félelmetes nem volt már a betűk rejtélyesnek látszó univerzumában, hanem azért is, mert az olvasókönyvben található mesék és versek nagy részét már réges-régen ismertem (sőt, jelentős részüket fejből tudtam).
Mire középiskolás lettem, már biztos voltam benne, hogy az érettségi után irodalommal szeretnék majd foglalkozni, úgyhogy nagyjából egyenes út vezetett a bölcsészkarra. De nem csak az irodalom iránti szeretet vert gyökeret bennem a gyerekkori élményeim hatására – nosztalgikus és ellenállhatatlan vonzalmat érzek ugyanis nem csak az olvasás és az írás, hanem a mindezek szentélyét jelentő könyvtárak iránt is.
Felismerve, hogy egy wellness-hétvégével nálam csak mérsékelt hatást válthat ki, a páromnak zseniális ötlete támadt a legutóbbi születésnapomon: könyvtárlátogatós utazást ajándékozott nekem. Nem akármilyent természetesen – akármilyennel nem is lett volna érdemes próbálkoznia, a Szabó Ervinnek például valószínűleg nincs is olyan tagkönyvtára, amelyikben ne jártam volna még – hanem egy igazán különlegeset: exkluzív utazást az ausztriai Admontba, az apátsági könyvtárba. Ez az ajándék nem csak a fantasztikus apátsági könyvtár miatt töltött el mérhetetlen lelkesedéssel, hanem Ausztria miatt is. Nagyon szeretem azt az országot.
Ahogy közeledett az utazás időpontja, elkezdtem számba venni az elintézendő és elcsomagolandó dolgokat – és ekkor botlottam bele egy meglehetősen profán problémába. Abba tudniillik, hogy a kedvenc, mindenhová szaladgálós utcai cipőmnek elkezdett leválni a talpa.
Gyorsan felhívtam anyukámat azzal, hogy nem tudná-e kölcsönadni valamelyik cipőjét (egyforma lábunk van ugyanis), ő azonban cipő helyett egy linket küldött azzal, hogy inkább rendeljek gyorsan egyet magamnak, szerinte éppen megérkezne még. Majd ő kifizeti nekem, ajándékként a szülinapomra.
Gyorsan rá is kerestem a CipoMarket.hu-ra (nem szerettem volna, hogy a cipőn múljon egy ennyire fantasztikus utazás), és rögtön biztos voltam benne, hogy ebben a webshopban meg fogom találni azt, amire szükségem van: egy tökéletes, kényelmes és csinos utcai cipőt, ami hű társam lesz nem csak az ausztriai városnézések és az admonti könyvtárlátogatás alkalmával, hanem minden másban is.
Mivel vásárlás előtt szeretem felfedezni a webshopokat úgy általában (és mert javíthatatlanul szeretek olvasni szinte bármit, ahol betűket látok), azzal kezdtem, hogy átbogarásztam az oldal általános információkat tartalmazó részeit. Ezzel egyrészt sikerült megbizonyosodnom arról, hogy anyukám nem véletlenül ajánlotta éppen ezt a webshopot (minden elérhetőség és céges információ megbízhatóan fel volt ugyanis tüntetve a megfelelő menüpontok alatt), másrészt pedig megtudtam, hogy a CipoMarket.hu az egyik első webshopként jelent meg az online cipőértékesítés piacán. Utóbbi miatt sok más webshop számára is példaképként szolgál, a sokéves tapasztalat ugyanis olyan átgondolt termékkínálatot, valamint letisztult és jól funkcionáló felületet eredményez, amit érdemes követendő példának tekinteni, ha valaki hasonló vállalkozást szeretne beindítani.
Miután az általános tudnivalókon túljutottam, elkezdtem a figyelmemet a cipőkre fordítani (nem vagyok egy sztereotipikus nő, na). Az oldalon többféle szempont szerint is listázni lehet a cipőket, ami a rendkívül széleskörű termékkínálat miatt kifejezetten előnyös – választhatunk például, hogy cipőtípusok és nemek, vagy inkább márkák szerint listáznánk, de természetesen mindegyik kategórián belül lehetőségünk van további szűrők beállítására is, ily módon finomhangolva a keresési paramétereinket.
Mivel nem voltak nagyon konkrét elképzeléseim a leendő cipőmről (csak azt tudtam, hogy legyen kényelmes, mást semmit), úgy döntöttem, hogy első körben, inspirációgyűjtés céljából a női cipők kategóriáját választva böngészek. Ez a döntésem egy 32 oldalas listát eredményezett, engem azonban sosem ijeszt meg a terjedelem (hogy is ijesztene meg 32 oldal egy olyan embert, aki tizenhét évesen elolvasta a Háború és békét), így aztán kíváncsian és türelmesen kezdtem el végiggörgetni az elém kerülő cipőket. Az már néhány oldal után nyilvánvalóvá vált, hogy a kínálat rendkívül sokrétű: vannak nőies, magassarkú alkalmi cipők, lapos talpú balerina fazonok, sportos edzőcipőformák, fűzős utcai cipők, bohém bakancsok – szóval mindenféle, ami csak szem-szájnak ingere.
Eleinte nem igazán tudtam, mit keressek (sosem voltam különösebben jó a vásárlásban), de egy idő után azért elkezdett valamelyest letisztulni a kép. A céltalan böngészés ugyanis, ha másra nem is, arra jó volt, hogy sikerüljön bizonyos márkák felé orientálnom magam. Ebben nagy segítségemre voltak az oldalon található márkaleírások – előnyt élveztek azok a márkák, amelyekről hosszabb leírást lehetett olvasni, ami nyilvánvalóan az olvasási mániámmal van összefüggésben. Végül (nagy nehezen) kedvencet is sikerült választanom: a Tamarist. Fun fact, de a Tamarisról lehet olvasni egyébként az egyik leghosszabb leírást – furcsa egy szempont cipőválasztásnál, de no comment. A hosszú leírásból azonban számos rendkívül hasznos dolog is kiderült a Tamarisról, ami meggyőzött afelől, hogy jó döntés lesz az ő kollekciójukból választani. A legfontosabb dolog ezek közül a cipők anatómiailag előnyös kialakítása volt, ami többféle technológia használatát is magában foglalja: a Touch It és az Anti Shock technológia egyaránt azt a célt szolgálják, hogy a cipők minél inkább csökkentsék a gerincre és az ízületekre nehezedő terhelést. A Touch It esetében ez tulajdonképpen egy memóriahabos talpbetétet jelent, míg az Anti Shock a sarok speciális kialakítása révén a gerincet érő negatív hatások 50%-át képes elnyelni lépegetés közben. Mindkét technológia azt szolgálja tehát, hogy a Tamaris cipők rendkívül kényelmesek és gerinckímélőek legyenek, így aztán bátran ajánlhatóak hátfájással küszködőknek és olyanoknak is, akik kénytelenek naphosszat talpon lenni és állni vagy gyalogolni. Mivel a derekam is gyakran fáj, és rohangálni is sokat szoktam, abszolút megszólítva éreztem magam, valójában azonban az ízületi és mozgásszervi problémák, valamint a gerincbántalmak valóságos népbetegségnek számítanak, így szinte bárki hasonlóképpen érezhet a Tamaris cipők jellemzőit olvasva.
Miután a pozitív hatásokról meggyőződtem, áttértem végre az esztétikai szempontokra is – oké, tudom, a többségnek az a kép él a fejében a nőkről, hogy ezt éppen hogy fordítva csinálják, de hát ezért mondom mindig, hogy a sztereotípiákra nem érdemes sokat adni. Tehát áttértem az esztétikai szempontokra, és itt jött be a képbe a korábban emlegetett finomhangolási lehetőségek egyike: a színszűrővel ugyanis rákerestem a pirosra (ami az abszolút kedvenc színem), és így már percek alatt meg is volt a befutó. Egy sportos, mégis csinos, fekete talpú piros cipő.
A rendelés lebonyolítása kifejezetten egyszerű volt – hála az átlátható felületnek, meg persze annak, hogy a vásárlást az összes létező menüpont tüzetes átvizsgálásával kezdtem. Így már semmi sem teheti tönkre a párom által szervezett admonti könyvtárlátogatós utazást, én pedig megismerhettem egy széles választékkal rendelkező, praktikus webshopot, a CipoMarket.hu-t, ahová egészen biztosan visszatérek majd.