A gyermekem megszületése óta még nem futottam bele olyan problémába, amit ne tudtam volna megoldani. Sok kihívás elé állított már az élet, de valahogy mindig volt rá megoldás. Most nem is olyan régen viszont azt hittem, hogy kifog rajtam egy feladat, de aztán sikerült mesteri módon ezt is megoldanom, ahogy mindent.

A történet úgy kezdődött, hogy mivel már Lóci túl van azon az időszakon, hogy nem nagyon mehet emberek közé, így kitaláltam, hogy kezdjünk el együtt programozni, mert megőrülök otthon egész nap. Megszoktam, hogy minden nap megyek valahova, nem voltam soha életemben otthonülős típus, szóval ez a két otthon töltött hét eléggé kibabrált velem lelkileg és idegileg, és nagyon vágytam már rá, hogy mehessek. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy Lócinak hogyan lesz ez a legkényelmesebb. Egy anyukának nagyon nagy dilemma, hogy babakocsis, vagy kengurus legyen. Én is sokáig gondolkodtam, de végül arra a döntésre jutottam, hogy maradok a babakocsinál, mert mégis csak kényelmesebb lesz úgy a kisfiamnak. Legalább is én úgy gondoltam. Vettem is egy nem is tudom milyen babakocsit, és elindultunk az első túrára.

Először elmentünk bevásárolni, itt volt először probléma. Ugyan is a babakocsi kosara annyira kicsi volt, hogy a fele dolgot nem tudtam belepakolni, amit vettem, pedig nem is vettem sok mindent, így a maradékot szatyorban kellett cipelnem. Aztán, mikor ott végeztünk, kitaláltam, hogy nézzünk be a kedvenc könyvesboltomba. Itt jött a második probléma, ugyanis a babakocsi annyira nehéz volt, hogy azon a 3 lépcsőn, amin a bejáratnál fel kell menni, egyszerűen nem tudtam se feltolni, de felemelni, és mivel nem valami segítőkész mostanában az emberiség, fél óra múltán arra jutottam, hogy inkább elengedem a könyvvásárlást és hazamegyek. Dühöngtem egy sort, és rendesen elgondolkoztam rajta, hogy mégis csak kengurus anyuka leszek. Nem lehet ezeket a dolgokat megoldani babakocsival, erre a következtetésre jutottam, pedig nem szerettem volna kengurut venni. Kb. 1000 fok van, mióta megszültem őt, nem hiszem, hogy örülne neki, ha magamra kötözném és még az én testem melegét is el kellene viselnie.

Miután túl voltam az első sokkon, megmakacsoltam magam, és elhatároztam, hogy márpedig én akkor is, ha törik, ha szakad, babakocsis anyuka leszek. Elkezdtem böngészni a neten, elolvastam egy nagy csomó anyukás fórumot, míg végül kikötöttem a babakocsik.hu weboldalon, a Kunert babakocsiknál. Mikor elkezdtem olvasgatni, már az elején meggyőző volt. Szuper könnyű, praktikus, tágas, nagy kosárral, plusz táskával, babahordozóval és sport fokozattal. Kitart egészen addig, míg a gyereknek babakocsira lesz szüksége. A kerekek is úgy vannak kidolgozva, hogy ha esetleg rázósabb lenne a terep, ne zavarja a baba nyugalmát, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Ugyan is ez a babakocsi úgy néz ki, mint egy álom. Egyszerűen csodaszép. A kék-szürke összeállítás, horgolt betétekkel annyira elegáns, hogy lehet, hogy ha nem lenne gyerekem, akkor is megvenném, mert annyira szép, hogy mindenképpen ezzel szeretnénk mutatkozni. Így viszont, hogy van a kis Lóci, és így megjártam a semmilyen babakocsinkkal, abszolút indokolt volt a megvásárlása.

Nagyon kedvesek voltak, mikor felhívtam őket, megkérdeztem még, amiben nem voltam biztos, aztán egyszerűen megrendeltem a babakocsit, ingyenes kiszállítással. Mikor megérkezett, élőben is pont olyan csodálatos volt, mint a képeken, egy igazi álom. Könnyen és egyszerűen összeszerelhető, cserélgethető a teteje. Úgy gondoltam, hogy egyelőre a babyhordozós részét fogom használni, mert az a legkönnyebb és Lóci még picurka, kényelmesen elfér benne.

Tesztképpen, első nap azt a rutint csináltuk végig, amibe beletört a bicskám a múltkor. Már a bevásárló központban jött a pozitív csalódás, hiszen akkora nagy a csomagtartó kosara ennek a babakocsinak, hogy ugyan az a mennyiség nem hogy elfért, de még a tervezett könyveknek is maradt hely. Eddig szuper.

Aztán megkíséreltük Lócival a könyvesboltot, és itt sem csalódtunk, nagyon könnyen fel tudtam vinni a lépcsőn a babakocsit, köszönhetően a nagy kerekeknek és annak, hogy tényleg elképesztően könnyű, babakocsi viszonylatban.  Pikk-pakk bent is voltunk, és vagy 2 órán át tudtam nézelődni, mert Lóci volt olyan jó fej, és végigaludta az egészet.

Olyan szinten töltődtem fel ettől a naptól, hogy nem is tudom elmondani. Végre visszatértem a normális életbe és nem is vagyok semmiben sem korlátozva, és ezt csak és kizárólag az új babakocsinak köszönhetek. Lóci is nagyon szereti, és kényelmesnek tarthatja, mert nagyon jókat alszik benne, ha beleteszem, szinte mindig 1 percen belül már durmol is. Szóval nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatos lehetőséget, és ajánlom minden hasonló problémával küzdő anyukának. Minden fillért megért!