Könyvesboltba járni az egyik legjobb dolog a világon, de mára sajnos nagyon kevesen maradtunk olyanok, akik ezt az érzést szeretnénk is átélni újra és újra. Már egészen kicsi koromtól kezdve érdekelt az olvasás és az ifjúsági irodalom, jó pár ilyen korban (szerintem) kötelezőnek vehető kalandregényt olvastam el, ami aztán teljesen más látásmódot adott a későbbiekre nézve. Nekem ugyanis meggyőződésem, hogy olvasni a világ egyik legfontosabb dolga lenne, elvégre hihetetlen mély szókincset és fogalmazási készséget, egyfajta szofisztikáltságot ad, emellett pedig tényleg vitathatatlan tény szerintem, hogy a legrészletesebb értekezések és témakifejtések ebben a formátumban találhatóak meg mind a mai napig.
Persze sokat fejlődött azóta a világ, hogy én kizárólag különböző nyomtatott termékek útján kaphattam részletes tájékoztatást. Kezdjük mindjárt azzal, hogy egyes témákban, amik a legjobban érdekelnek kifejezetten alaposabb online cikkeket és archívumot lehet ma már fellelni, mint ami nyomtatásban is megjelent. Ilyen például az egyik legkedvesebb témám, a zene is. Anno órákat böngésztem a különböző enciklopédiákat és magazinokat, hogy néhány információt össze tudjak gyűjteni a kedvenc bandáimról, míg ma már egy Google kereséssel egy komplett életművet összefoglaló írást lehet találni, ráadásul rengeteg olyan cikk is napvilágot látott már, amik csak egy adott korszakot dolgoznak fel. Emellett mondjuk az is vitathatatlan tény, hogy ahol készült mondjuk hivatalos biográfia, ott a könyvformátum még mindig letarol bármi mást, de hát ez egy ugyancsak szűk réteg sajnos egyelőre.
Szóval engem alapvetően mindig a tudásvágy és a fel nem fedezett információk iránti éhség vitt be fiatalon a könyvesboltokba. Nagyon szerettem a sporttal és zenével foglalkozó műveket, amikből szinte mindent megtanulhattam. Azt hiszem ez meg is látszik a mai fiatal szurkolókon például, hogy nem olvastak sosem utána mindannak, amit mondjuk a csapatuk képvisel. Míg nekem evidens, hogy kívülről fújom a kedvenc klubom összes említésre méltó játékosának nevét, addig ők jó esetben ismerik a tíz évvel ezelőtt még aktív játékosokat. Arról persze lehet vitázni, hogy ez a tudás mennyire szükséges, de nekem, aki úgy szocializálódtam, hogy bármi, ami érdekelt utána olvastam nehezen elképzelhető, hogy bármit úgy kezdjek el fanatikusan követni és felvállalni, hogy nem vagyok tisztában azokkal az értékekkel, amit az adott klub vagy csapat közvetít és valaha is jelentett.
Nem nehéz hát kitalálni, hogy a gyerekkoromat nagy mennyiségben töltöttem olvasással, ami egy kissé talán meglepő még számomra is, hiszen mióta betört az internet és a bárhonnan elérhető mobilnetes okos telefonok szinte teljesen kiment az én életemből is az olvasás, sajnos. Persze próbálkozok azzal, hogy valahogyan vissza tudjam hozni a mindennapjaimba ezt a szokást, de ez eddig inkább kevesebb mint több sikert hozott. Évente egy-egy regény az, amit mostanság el tudok olvasni, egész egyszerűen a villámgyors információ áradat közepette az agyam már csak nagyon nehezen tudja azt a lassított, aprólékos üzemmódot felvenni, ami egy komolyabb hangvételű irodalmi mű megértéséhez kell például. Így utólag visszagondolva éppen ezért örülök nagyon, hogy anno egy csomó kötelező regényen végigszenvedtem magamat. Akkor persze utáltam, hogy ezt most minek kell, de ma olyan örömmel tölt el, hogy ennek köszönhetően olyan műveket élhettem át mint mondjuk a Pál Utcai Fiúk vagy a kevésbé izgalmas de igen komoly presztízzsel bíró Egri Csillagok.
Szeretném ha valahogy vissza tudnék térni erre az ösvényre, ezért mostanában elkezdtem komolyabban szemezgetni a világirodalom legjelentősebb íróitól. Így lettem például Jack Kerouac rajongója vagy olvastam el olya klasszikusokat mint a Vörös és fekete. Ráadásul a könyvesboltok kifejezetten barátságos helyek, ahol megbecsülik ha az ember betér hozzájuk. A legutóbb például nagy sietségemben ott felejtettem a motoros kesztyűmet, de mire ezt egyáltalán észrevettem volna már hozták is utánam az elfelejtett kelléket.
Nagyon sajnálom, hogy már nekem is ekkora megerőltetés az olvasás, de mint mondtam igyekszem minden erőmmel azon lenni, hogy ettől függetlenül minél több és több irodalmi élménnyel gazdagodjak eztán is, aztán meg ki tudja, lehet, hogy eljön még az idő, amikor a sok próbálkozás hatására az agyam végre újra képes lesz tartósan „olvasó üzemmódba” állni. Bárhogy is lesz fenntartom a szokásomat és reménykedek a legjobbakban.