Hiába a modern technológiai vívmányainak, a számítógépnek, okostelefonnak, e-booknak, a könyvek még akkor is népszerűek. Bízom benne, hogy ez így is marad még sokáig. Hisz oké, el lehet olvasni az interneten sok könyvet, meg is lehet őket vásárolni online, de akkor sem ér fel semmi ahhoz, amikor megveszed az új könyvet, kinyitod, beleszagolsz, és tudod, hogy több száz oldalnyi kaland, vagy tudás vár rád, amit a kezedben tarthatsz. Sokan mindig magukkal visznek egy könyvet és buszon, vonaton, metrón olvasgatják, vagy a munkahelyen, ha épp olyan van. Én is rendszeresen hordok magamnál valamit, középsuliban is folyton olvastam valamit. És ez legtöbbször nem a kötelező olvasmány volt, hanem ami engem is érdekelt. Bár azok között is voltak nagyon jók. De mindegy, ne térjünk ki rájuk, hosszú lenne. Szóval most, hogy már nem az iskola próbálja megmondani, hogy mit olvashatok, havi rutinná vált, hogy a fizetés megjöttével megyünk is az egyik barátommal a könyvesboltba, és próbálunk nem mindent megvenni, hogy a gatyánk is rámenjen.

Egyik ilyen alkalommal épp a pszichológia részen voltam elmerülve a könyvekben, mikor felhívott János bácsi, akit még a kollégiumból ismertem meg, és megkért, segítsek neki gázpalackot szerezni, ugyanis nem tud dolgozni, mert elfogyott. Megkérdeztem, hogy milyen gázpalack árban gondolkozik. Ő elmondta, amitől én semmivel sem lettem okosabb. „Nemsokára ott vagyok.” Azzal elugrottam a műhelyébe, és közben próbáltam felhívni néhány ismerősömet, hogy nem tudnak-e véletlenül gázpalackot adni, vagy ajánlani egy helyet, ahonnét tudunk szerezni. Valamiért senki, még csak hozzászólni sem tudott a témához. Ekkor az interneten néztünk utána, ahol találtunk is. Viszont Jani bácsit még mindig aggasztotta az ára. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mitől függ, meg milyen árban mozognak. Gondolom más az ára egy nitrogén palacknak, mint egy co2 palacknak. De hogy melyik a drágább, azt már nem tudom. Mondtam, hogy ha olcsóbban szeretné megúszni, akkor ilyen 10 kiló körülit rendeljen, ne 23 kg-osat. Persze neki az nem elég, de fizetni nem akar érte többet. „Jani bácsi, egyszerűbb, ha felhívja őket, és megérdeklődi. Így nem jutunk egyről a kettőre.” Így is tett, de hogy pontosan mi lett a vége, nem tudom, ugyanis el kellett jönnöm. De azt mondta az öreg, hogy sikerült megoldania. „Csodás!”- mondtam. De remélem, hogy legközelebb nem a havi könyvbeszerző túrám alatt fogja kitalálni, hogy engem zavarjon. Nem azért, szívesen segítek neki, még gázpalack szerzésben is, de amikor könyvet veszek, mindenki hagyjon békén.