Tesóm mindig is odavolt az olvasásért. Gyerekkorában alig lehetett levakarni egy-egy könyvről, volt, mikor még lefekvési idő után is világított a zseblámpával a kanapé alatt és bújta az éppen aktuális kötetet. Ezzel persze az őrületbe kergetett engem, mivel én nem voltam ekkora fanatikus és a lámpafénynek „köszönhetően” alig bírtam elaludni. Másnap persze nem fogadták el kifogásnak az iskolában, hogy azért vagyok figyelmetlen, mert nem aludtam ki magamat. Anyuék is mindig azt mondták, nem tudnak mit csinálni Krisztával, ő ilyen, hagy csinálja, ha szereti, inkább olvasson éjszakánként, minthogy eljárogasson otthonról. Ebbe az érvbe végül én sem tudtam belekötni, így szépen-lassan megszoktam, hogy néha „világosban” kell elaludnom. A gyerekkorom tehát ily módon telt el, egy szobában a könyvmoly nővéremmel. 

Mikor Kriszti a gimnázium után kirepült a családi fészekből, hirtelen üressé vált a kis szoba az éjszakai lámpafény nélkül. Furcsa érzés volt úgy nyugovóra térni, hogy nem szűrődik át a lehunyt szemeimen Kriszti lámpájának fénye. Hiányérzetem lett, olyan rideg lett hirtelen a szobánk, vagyis már csak az én szobám.

Három évvel később, mikor Kriszti lediplomázott közgazdászként, hamar bekerült a munka világába, de nem nagyon jött be neki az alkalmazotti életforma. Nem szerette már gyerekkorában sem, ha megmondták neki, mit csináljon. Ő egy nagyon önfejű, makacs személyiség, aki nem tűri el, ha szűkös keretek közé szorítják. Fél év után fel is mondott a munkahelyén, mert kitalálta, hogy ő bizony magánvállalkozásba kezd. Mivel anyáék ezt előre tudták, így gimnáziumi évei alatt már elkezdtek pénzt gyűjteni neki egy külön számlára, így azt az összeget most bele tudta ölni a magánvállalkozásába, ami nem más, mint egy kis könyvesbolt Óbudán. Mikor megtudtam a hírt, nagyon megörültem, mert én lakberendezőnek tanulok és reméltem, Kriszti megkér majd, hogy segítsek neki megtervezni a könyvesbolt berendezését. 

Mikor egyik nap telefonált, én már tudtam, milyen ügyben keres. „Szívesen elvállalom!” – kiáltottam bele a telefonba, mikor még meg sem szólalt. Meglepődött, hogy már előre tudtam, milyen ügyben fog keresni, de elmondtam neki, hogy anyáék nem igazán tudják tartani ám a szájukat, ők fecsegték el nekem, hogy valószínűleg az én segítségemet fogja kérni. 

Pár nappal később meglátogattam Krisztit, hogy megbeszéljük, milyen elképzelései vannak a könyvesboltjával kapcsolatban. Szerencsére már szinte kész tervei voltak, amiket szépen sorba is szedett, így nem volt nehéz dolgom a tervezéssel. Rögtön neki is álltunk az ötletelésnek, hogy mit honnan kell beszerezni. Apa és a nagybátyánk, Miska segített az üzlet kifestésében, szinte mindent próbáltunk családon belül megoldani. Még szerencse, hogy nagy a családunk és van benne villanyszerelő, víz-és gázvezeték szerelő szakember is, így nem kellett drágán munkásokat hívni. Pár héten belül az üzlet belseje elkészült, már csak a bútorok voltak hátra, az volt az én feladatom. Már mindent elterveztünk Krisztivel. A legfontosabbak a polcok voltak, amikre a könyvek kerültek. Én és ő is a letisztult, egyszerű dizájnért vagyunk oda, szóval azt találtam ki, hogy legyenek egyszerű, sima kialakítású fémpolcok az üzletben. Ez az ötlet Krisztának is tetszett, szóval nekiálltam felkutatni egy céget, akik megbízhatóak és jó áron biztosítanak ilyen polcokat. 

A Rackinglog volt a végső választásom, korábban már hallottam róluk az egyik ügyfelem által, aki tőlük rendelt a lakásába polcokat és csupa jókat mondott. A honlapukat Krisztivel közösen néztük meg. Mindketten el voltunk ragadtatva, milyen részletes, mindenre kitérő leírásokat kaptunk a polcokról. Kapható náluk olyan nagy teherbírású polc is, ami pont az üzletbe kell, ezért annak a tanulmányozásába ástuk bele mélyen magunkat. A sok információ bőven elég volt, hogy mellette döntsünk. Az oldalon lehetőség volt ajánlat kérésére, megírtuk a cégnek a paramétereket, de szerettük volna ha ők is kijönnek előtte felmérni a teremet, hiszen egy elég komoly beruházásról volt szó. Másnap Krisztit hívták telefonon, hogy megkapták az üzenetét és szeretnének kimenni az üzletbe megnézni, mi a helyzet. Egyeztettek egy közeli időpontot, amin végül én is részt vettem, mert kíváncsi voltam, hogy intézkednek a Rackinglog-nál. A felmérés gyorsan lezajlott, a szakemberek végig mértek mindent, amit Kriszti mondott nekik és az adatokkal együtt el is mentek. Azt mondták, majd küldik az ajánlatot, mikor elkészült. Azt gondoltunk, majd hetekkel később fogjuk megkapni, de meglepő módon pár napon megérkezett a kedvező ajánlat. Kriszti nagyon örült, hogy velük vágott bele a polcrendszer kialakításába, mivel az alacsony végösszegnek köszönhetően marad pénze az üzlet más részeinek fejlesztésére is. Rögtön vissza is jelzett a cégnek, hogy szeretné elfogadni az ajánlatot. Szintén várni kellett kicsit, hogy szóljanak az ügyben, mikor tudnak kijönni összeszerelni az egyébként csavarmentes, szóval könnyen összerakható polcokat, de nem volt több ez sem egy hétnél.

Lényegében egy rövidke hónapon belül készen is lett az üzlet. A Rackinglog emberei, mikor kijöttek az ingyen összeszerelésre, hamar végeztek, átadták az összes szükséges dokumentumot Krisztának, majd távoztak is. Már nem is volt más hátra, mint felpakolni az azóta megérkezett könyveket a polcokra és pár héttel később ki is nyitott a nővérem üzlete. Annyira büszke vagyok rá, hogy megvalósította az álmát, de ez nem ment volna ilyen könnyen a Rackinglog nélkül!