Meglepő helyen találkoztam a Drotaverin gyógyszerrel. Valaki valószínűleg elhagyhatta a könyvesboltban, ahol én is jártam tegnap. A földön találtam, annyira nézelődtem, hogy nem vettem észre, hogy a földön van és véletlenül, ahogy sétálgattam, belerúgtam. Azt hittem először, hogy egy könyv az, amibe belerúgtam, de aztán megláttam, hogy ez egy gyógyszer. Nem tudtam, hogy kié, mert akkor nem voltunk túl sokan a könyvesboltban, de nem keresgélt senki nagy erőkkel a táskájában valami után, úgyhogy gondoltam, hogy a tulajdonosa már elment. Inkább leadtam a pénztárnál, hátha valaki esetleg rájön, hogy elhagyta és visszajönne érte.

Közben gondolkoztam rajta, hogy ez milyen gyógyszer lehet, de annyira lefoglalt, hogy megtaláljam a könyvet, amit keresek, hogy gondoltam a kíváncsiságom várhat addig, amíg hazaérek, aztán majd megnézem az interneten. Nem találtam meg a könyvet, ami annyira kellett volna nekem, szóval jövő héten majd elmegyek egy másik könyvesboltba, ott hátha meg tudom venni ezt a könyvet. Elég régóta keresem, de eddig sehol nem találtam meg.

Amikor aztán hazamentem, eszembe jutott a talált gyógyszeres doboz. Közben annyira lefoglalt, hogy azon dühöngjek, hogy még mindig nincs meg a könyv, hogy kicsit el is felejtettem a talált dobozt a könyvesboltban. Végül is megnéztem az interneten, hogy mire való, mert ugyan névről kissé ismerős volt a gyógyszer, de nem tudtam volna magamtól megmondani, hogy mire való. Amikor aztán megláttam, hogy különböző görcsös panaszokra nyújt megoldást, akkor láttam magam előtt a meggyötört ember arcát, aki nagy fájdalmak között keresi a táskájában a gyógyszert, de nem találja, és emiatt valahogy megpróbálja magát elrángatni a legközelebbi gyógyszertárhoz.

Bár nem tudom, hogy lehet valamit csak úgy elhagyni, egy gyógyszeres doboz, ha a földre esik, annak azért van egy bizonyos csörgő hangja a gyógyszeres levelek miatt, amiben a gyógyszer van. Bár lehet, hogy ő nem hallotta, mert éppen zenét hallgatott, vagy sokan voltak a boltban és hangzavar volt. Nem tudom. Mondjuk, egy könyvesboltban általában csöndben vannak az emberek és nem hangosan beszélgetnek. Mindegy, nem is ez a lényeg. Tudom én is, hogy milyen idegesítő, amikor elhagyok valamit és nagyon bosszantó, hogy utána nincs meg. Legyen ez akár egy kisebb dolog, mint egy gyógyszer például, vagy egy nagyobb érték, akár egy telefon például. Mindenképpen bosszantana engem is, ha elhagynék valamit. Volt már rá példa, és azt hittem, hogy idegességemben kihullik minden hajszálam. Pont a pénztárcámat sikerült elhagynom, nem tudom, hogy azt hogyan, de nagyon bosszantó volt. Szerencsére megtaláltam, úgyhogy nem volt különösebb gond belőle, de azt hittem, hogy abban a fél órában a guta is megüt.

Abba meg aztán végképp nem akarok belegondolni, hogy milyen fájdalmasak lehetnek az ilyen görcsök. Főleg, hogy ha az illető még magánál is hordta a gyógyszert. Ahogy olvastam, több mindenre jó ez a gyógyszer, szóval azt nem tudom ebből így megállapítani, hogy neki milyen gondja lehetett, de nem irigylem, az biztos. Én is szoktam magamnál gyógyszert tartani, bár nekem leginkább csak a migrénem ellen kell szednem a fájdalomcsillapítót. Nem örülnék, ha mellé még társulna egy jó kis gyomorgörcs is. Így is van, hogy néha a migrénem miatt ki sem tudok kelni az ágyból. Olyankor dolgozni sem tudok menni, de annyira fáj a fejem akkor, hogy még azt sem tudom bevállalni, hogy otthonról dolgozom, mert olyankor a szemem is nagyon fáj, és nem tudnék órákat a számítógép előtt ülni és szenvedni.

Amúgy sem szeretek gyógyszereket szedni, már kiskoromban is mindig nyavalyogtam, amikor anyukám mindenféle gyógyszerrel próbált tömni, amikor beteg voltam. Amit nagyon utáltam, az a köptető volt. Azt annyira utáltam, hogy percekig fel-alá futkároztam a lakásban. Anyukám meg csak ült és várta, hogy mikor fáradok el, hogy aztán leerőltesse a torkomon a gyógyszereket, hogy meggyógyuljak. Aztán mindig sikerült „legyőzni”. Most már szerencsére más a felfogásom, és inkább próbálok gyorsan túlesni a gyógyszereken és gyorsan beveszem őket. Legjobb módszer.